Megérkezni azt jelenti, tartunk valahová. Mert IGAZÁN megérkezni nem lehet. Ahová beérünk, egy állomás, ahonnan tovább megyünk, vagy ahonnan egyszer haza térünk, vagy ahonnan egyszer elindulunk újabb otthont keresni.

Megérkezni azt jelenti, egy percre megállhatunk, és kipihenhetjük az út fáradalmát, lemosva a port, a rosszat, a mást, a fölöslegest. Ami jó, ami épít, tovább jön velünk, amikor újra indulunk.

Ha tartok valahová, akkor van célom, és amíg van célom, erőm is. Addig van értelme menni, tenni, vinni a terheket, és remélni, hogy hamar megérkezek egy újabb állomásra, ahonnan új célok felé indulhatok. Mikor minden vázlatpont mellé kerül egy-egy pipa, már rég nem az a fontos, ami az elején volt, hiszen változok, és minden megérkezéssel több leszek. Az út változtat.

Változás. Olykor rossz, nehéz, mert a változás egyszersmind azt is jelenti, valami visszahozhatatlanul eltűnik. De ez azért is van, mert mi magunk leszünk mások, és már bizonyos dolgokra teljesen más szemmel nézünk, ezért látjuk őket másnak. A változás következés képpen sokszor csak bennünk történik meg. De a változás jó is. Mert a változás mindig több, mint ami volt, még ha ez nem is látszik mindig világosan. A változásban benne van a lehetőség - a lehetőség a megérkezésre.

Minden megérkezésben ott van az a rengeteg találkozás, ami megesett velünk. És minden megérkezésben ott van az újabb találkozások vágya.

A megérkezés - tudás.

Tudom, hogy tovább kell mennem. És talán egyszer majd igazán megérkezem - haza érek - haza térek - Hozzád...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.